Lemmingek új utakon – így készült a Lemmings Reloaded C64-re

A Lemmingsben a kis figurák elszántan menetelnek előre, akkor is, ha ezzel egyenesen a vesztükbe rohannak. A játékos feladata, hogy egyenként kiosztott teendőkkel biztonságos utat teremtsen nekik a kijáratig. A cselekvést bármikor megállíthatjuk, hogy átgondoljuk a következő lépést, de a jó tervhez a pálya és a rendelkezésre álló lehetőségek alapos ismerete kell.

Az 1994-es C64-es kiadás után a Lunatic Lab csapata 2026 augusztusának közepén jelentkezett a Lemmings Reloadeddel. A játék 123 pályát tartalmaz, köztük kifejezetten ehhez a változathoz készült darabokat. Harminc SID-zene, pályaválasztó, jukebox, egérvezérlés és pályánként megszerezhető csillagok egészítik ki. A változások mögött azonban a grafikai megjelenítés és a memóriahasználat újragondolása is ott van.

A projektet elindító, Münchenben élő Jörg a 64K csatorna Rapid Fire műsorában beszélt arról, hogyan állt össze a négyfős csapat, és milyen döntések vezettek az új engine-hez. A beszélgetésből az is kiderül, miért fontos különbség, hogy egy játék a hagyományos, 1 MHz-es C64-re készül, és csak később kap turbó módot – illetve hogyan lehet zenét lejátszani akkor, amikor a RAM-ban már a lejátszónak sincs hely.

---

Mielőtt belemennénk a technikai részletekbe: honnan indult nálad a Commodore-történet?

Jörg: Németországból jelentkezem, Münchenben élek. Azt hiszem, 1983-ban kezdtem egy VIC-20-szal. Egy évvel később, 1984-ben kaptam meg a C64-emet, először magnóval, később pedig floppymeghajtóval is. A Lemmings Reloadedben én végeztem a programozást.

Mi indított arra, hogy újra elővedd a C64-es Lemmingst? Egy konkrét megoldás kezdett foglalkoztatni?

Jörg: Az előző évben láttam Martin Piper egyik videóját, amelyben részletesen megvizsgálta, hogyan készült az eredeti C64-es változat. Arra jutott, hogy a hátteret sprite-okkal jelenítették meg, a lemmingeket pedig karaktergrafikával rajzolták rá.

Ez elsőre elég furcsának tűnik. Másrészt, ha belegondolsz, mennyi lemming, mennyi mozgó objektum lehet egyszerre a képernyőn, érthetővé válik, miért dönthettek így annak idején. Ha egy bitmap háttér elé akarsz húsz, harminc vagy negyven lemminget kirakni, és mindegyikhez külön sprite-ot használsz, ahhoz soha nem lett volna elegendő sprite.

Ekkor jutott eszembe: miért ne használhatnánk a sprite-okat afféle rajzfelületként? A C64 sprite-jai elég nagyok, nagy felbontású módban 24 × 21 pixelesek. Egy ekkora felületen több lemming figuráját is el lehet helyezni. Tulajdonképpen miért ne?

Ennek az az előnye, hogy a figurák megjelenítése teljesen független lehet a háttértől, a színek és a pixelek szempontjából is. A háttérrel így szabadon lehet dolgozni.

De ha egy sprite-ba több figurát rajzolsz, akkor is elfogyhatnak a sprite-ok. Ezt hogyan kezelted?

Jörg: Igen, hét sprite még ezzel a módszerrel sem lett volna elég az összes lemminghez, ha például mind ugyanazon a szinten, egy magasságban sétálnak.

Ezért egy váltott képkockás megoldáson kezdtem gondolkodni: a sprite-okat minden második képfrissítésnél használnám újra. Egy PAL rendszeren, ahol a képfrissítés 50 Hz-es, ez 25 Hz-et jelentene.

A próbáim alapján az ebből adódó villogás valójában nem volt olyan vészes. Úgyhogy azt mondtam: jó, akkor vágjunk bele, nézzük meg, mire jutunk ezzel.

Hogyan állt össze a csapat a technikai ötlet körül, és mennyi idő alatt készült el a játék?

Jörg: John megkeresett, és felajánlotta, hogy készít hozzá rendes Lemmings-háttereket. Összerakott néhány kezdeti pályát, én pedig teljesen el voltam ragadtatva attól, amit mutatott.

CharPadet használt, vagyis a hátterek karakterekből épültek fel. Ez alapvetően fontos volt. Bitmapet görgetni nem egyszerű, és közben a memória korlátaival is folyamatosan számolni kell.

Elkészült a képernyő alján látható választópanel is. Sokkal szebb lett; szerintem szinte még az amigás változaténál is jobban nézett ki.

Így kerültem kapcsolatba Markus Spiegellel is, aki szintén német. Elkezdte tesztelni a játékot, és rögtön mondta, ha valami nem stimmelt: „A Lemmings nem így működik, ezt így kell megcsinálni.” Rengeteg ötletet hozott a projektbe.

Benjamin Dippel, vagyis Ben munkáit pedig már régóta követtem. Ő is német, a zenékkel csatlakozott hozzánk. Így állt össze a négyfős csapat. Elég sok munkánk volt vele, de végül nagyjából tizenkét hónap alatt sikerült elkészítenünk a játékot.

Az eredeti változatnál a sprite-okból épített háttér a játéktér szélességét is behatárolta. Nálatok mi tette lehetővé a nagyobb pályákat?

Jörg: A régi Lemmingsben nyolc sprite került egymás mellé vízszintesen, ezek adták a hátteret. Ez nyolcszor 24 nagy felbontású pixelt jelent, multicolor módban pedig nyolcszor 12 pixelt. Ebből adódott az eredeti háttér szélessége, ami természetesen elég kicsi.

Mi karakteres hátteret használunk, és ennél jóval kevésbé szorítanak minket a memóriakorlátok. Vízszintesen akár öt teljes képernyőnyi pályát is kezelni tudunk, hasonlóan az amigás változathoz.

Ráadásul ez nemcsak elméleti lehetőség. Van néhány pálya, amely ténylegesen kihasználja mind az öt képernyőt. Hatalmas pályák, és nagyon jó velük játszani. Ezzel a megoldással tudtunk túllépni a korábbi, keskeny játéktér korlátain.

A régi kiadás lemezről és kazettáról is sok utántöltéssel dolgozott. Mikor döntöttél úgy, hogy a Reloaded cartridge-re épüljön?

Jörg: Kezdetben elkészítettünk öt pályát, és ezzel teljesen megtelt a memória. El kellett gondolkodnom azon, hogyan tudnánk több memóriát bevonni. Végül a cartridge-alapú megoldás mellett döntöttem.

Az emberek játszanak VICE emulátorban, Ultimate-en és az új Commodore Ultimate gépen is. De egy régi C64-et is használhatsz Gideon Ultimate II+ cartridge-ével.

A cartridge előnyei óriásiak. Rengeteg adat fér el rajta, és mindez azonnal elérhető. A Lemmings Reloadedben átváltasz egy másik menüre, belépsz a pályaválasztóba vagy a jukeboxba, és rögtön ott vagy. Új pályát indítasz, az is azonnal megvan.

Ennél a játéknál ez teljesen kézenfekvő megoldás. Én már nem is csinálnám másképp.

„Kezdetben elkészítettünk öt pályát, és ezzel teljesen megtelt a memória.”

Jörg

A pályákat most bronz-, ezüst- és aranycsillaggal is értékelitek. Honnan jött az ötlet, hogy a továbbjutáson túl is legyen miért visszatérni hozzájuk?

Jörg: Ez John ötlete volt. Felvetette, hogy miért ne tehetnénk bele valamilyen csillagos értékelést: bronzot, ezüstöt és aranyat. Aztán mutatott egy animációt, amelyben egy kis aranycsillag ugrált fel-le.

Engem ezzel meg is vett. Azt mondtam, remek ötlet, úgyhogy megvalósítottuk ezt a rendszert minden pályához.

Ki állapította meg, hány lemming megmentése érjen aranycsillagot?

Jörg: Markus, a fő tesztelőnk határozta meg ezeket a határokat. Nagyon jó játékos, ráadásul képes egészen másképp gondolkodni egy-egy pályáról, szokatlan megoldásokat találni.

Időnként odajött hozzám: „Jörg, ezen a pályán az új aranycsillagos eredmény 39!” Vagy 40, attól függően, melyik pályáról volt szó. Én meg azt mondtam: „Ez lehetetlen. Mutass róla videót, hadd lássam, hogy tényleg megcsináltad!”

És mindig be tudta bizonyítani. Nem egyszerűen szerencséje volt: minden alkalommal megtalálta azt a módszert, amellyel valóban meg lehetett menteni annyi lemminget.

A turbó mód fontos kiegészítés lett. Már eleve gyorsított gépre tervezted az engine-t?

Jörg: A Lemmings Reloaded egyértelműen a hagyományos, 1 MHz-es C64-re készült. Amikor május környékén lényegében elkészültünk – persze a tesztelésből még nagyon sok volt hátra –, akkor kezdtünk gondolkodni azon, hogyan használhatnánk ki az Ultimate turbó módját.

Valójában elég egyszerű volt hozzáigazítani a játékot. Természetesen módosítani kellett néhány időzítésen, hogy ne legyen villogás és más hasonló probléma, de maga az átalakítás nem volt különösebben nehéz.

A turbót viszont nem elég egyszerűen bekapcsolni játék közben. Mi a helyes sorrend?

Jörg: Láttam már videókat, amelyekben menet közben kapcsolták be az Ultimate turbóját. Ez nem jó eljárás. A Lemmings ilyenkor nem tud alkalmazkodni a sebességhez, mert csak a főképernyőn ellenőrzi, hogy aktív-e a turbó.

Szóval érdemes elővenni a kézikönyvet! Először az Ultimate beállításaiban kell engedélyezni a turbót, és utána elindítani a Lemmings Reloadedet.

Induláskor kék képernyőt kell kapnod: ez jelzi, hogy a játék felismerte a gyorsítás lehetőségét. Amikor már bent vagy a menüben, nyomd meg a T billentyűt. A háttérnek világoskékre kell váltania; ebből tudod, hogy a turbó mód valóban aktív.

Ha ezután elkezdesz átlépni és kattintgatni a különböző menük között, azonnal látod a különbséget. Minden villámgyorsan történik.

A játékban harminc SID-zene kapott helyet. Hogyan vontad be Bent a munkába?

Jörg: Az előző év novemberében kerestem meg. Elmondtam neki, hogy meghallgattam mind a 230 chiptune-számát, amelyet feltett a YouTube-ra. Beszámoltam arról is, min dolgozunk, és megkérdeztem, hajlandó lenne-e nagyjából harminc zenét adni a Lemmingshez.

Azt válaszolta: „Persze, semmi akadálya.”

És akkor jutott eszembe: te jó ég, a zenelejátszónak már egyáltalán nincs hely a memóriában!

A zenék tehát megvoltak, de a lejátszó rutin már nem fért be. Hogyan oldottad meg?

Jörg: Ben GoatTrackerrel készíti a zenéit. Arra gondoltam, hogy ha már cartridge-et használunk, és bármelyik bankot azonnal be tudjuk lapozni, akkor a lejátszót sem feltétlenül kell a C64 RAM-jában elhelyezni.

Ehelyett betettem egy ROM-bankba, egy meghatározott címre. Az összes ROM-bank, amelyet használok, a hexadecimális $8000 címtől kezdődik a címtérben. Ide került a GoatTracker lejátszója, közvetlenül mögé pedig a zenei adatok.

Ehhez egy kicsit módosítanom kellett a GoatTracker lejátszóját, hogy ebben a formában is használni tudjam.

Amikor játék közben hallod a zenét, minden alkalommal, amikor a rasztermegszakítás meghívja a lejátszót, átváltunk a megfelelő ROM-bankra. Meghívjuk a GoatTracker rutinját, az lejátssza a zene következő lépését, majd visszaváltunk oda, ahol előtte voltunk.

Most, hogy elkészült a Reloaded, mit jelent számodra ez a munka?

Jörg: Végül is nagyon örülök, hogy megcsináltuk ezt a játékot. A Lemmings annyira ikonikus, és annak idején olyan eredeti volt a játékmenete – sőt, ma is az. A DMA igazán nagyszerű munkát végzett vele.

Hálás vagyok, hogy most újraalkothattuk, és úgy érzem, sikerült az eddigi legjobb 8 bites változatot elkészítenünk.

Nagyon jól játszható, szépen fut. Az egérvezérlés különösen jól működik ezzel az engine-nel. A cartridge használatával, ezzel a grafikával és hanggal, valamint a jóval szabadabban használható memóriával rengeteg minden lehetségessé válik.

---

Lemmingek új utakon

A beszélgetésből egy olyan fejlesztés rajzolódik ki, amelyben az apró részletek szorosan összekapcsolódnak. A sprite-ok új szerepe a figurák megjelenítésén változtatott, a karakteres háttér nagyobb pályákat tett lehetővé, a cartridge pedig a pályaadatok mellett végül a zenelejátszónak is helyet adott. Közben Markus újabb és újabb mentési megoldásai a már elkészült pályákról is megmutatták, hogy maradt bennük felfedeznivaló.

Forrás: a 64K csatorna Rapid Fire műsorának Lemmings Reloadedről szóló adása, a rendelkezésre bocsátott átirat alapján.