INTERJÚ · ARCADE TÖRTÉNELEM · ZACCARIA
Natale Zaccaria a Zaccaria Brothers történetéről
Egy bárban álló flipper, egy pajtában kialakított műhely, saját gyártású gépek, export a világ számos országába, Crazy Kong-kabinetek, a Tron európai változata és több ezer beszélő Pinball Champ. Natale Zaccaria visszaemlékezése egy olyan korszakba vezet, amikor az európai játéktermi ipar még szó szerint műhelyekből nőtt ki.
A nyolcvanas évek európai játéktermeit ismerők számára a Zaccaria név elsősorban a flipperekről és az arcade gépekről lehet ismerős. A családi vállalkozás története azonban jóval korábban, még azelőtt elkezdődött, hogy a videojátékok megjelentek volna a játéktermekben.
Natale Zaccaria visszaemlékezése szerint minden egyetlen, egy bárban működő flipperrel indult. A pénzbedobós gép olyan jól teljesített, hogy hamarosan jött mellé még egy, majd újabbak. A Zaccaria fivérek később már nemcsak üzemeltették és átalakították ezeket a gépeket, hanem megtanulták, hogyan lehet őket a nulláról felépíteni.
Az interjúban szóba kerül az első műhely, az amerikai és japán piacra jutás, a Farfalla sokat emlegetett grafikája, Lorenzo Rimondini kézzel készített kabinetgrafikái, a Quasar fejlesztőcsapata, a Midway számára gyártott Tron, valamint az a Pinball Champ is, amely Natale emlékei szerint a cég egyik legsikeresebb flippere lett.
Egy bárban álló flipperből indult minden
Hogyan kezdődött egyáltalán a Zaccaria története? Már az elején játékautomatákkal akartatok foglalkozni?
Nem, az egész a bátyámmal, Marinóval kezdődött. 1962-ben vett egy bárt, és abban már állt egy flipper, amelyet egy bolognai cég helyezett ki.
Egy idő után azt vették észre, hogy a gép pénztartója állandóan tele van. Marino ezért arra gondolt: miért béreljük vagy üzemeltetjük más gépét, amikor vehetnénk egy sajátot?
Vett egy flippergépet. Jól ment. Aztán vett még egyet, néhány hónappal később pedig egy újabbat. Látszott, hogy érdemes ezzel foglalkozni.
Marino és Franco akkor már mindketten a bárban dolgoztak. Én még iskolába jártam, de amikor befejeztem, megkértek, hogy csatlakozzak hozzájuk.
Vagyis eleinte még mindig elsősorban egy családi bár működtetéséről volt szó. Mikor lett ebből flippergyártás?
Néhány év után változtak a jogszabályok. A játékokat akkoriban sokszor nem szórakozásnak, hanem valami káros dolognak tekintették – és bizonyos értelemben ez ma is így van.
Az akkori flippereken ezért módosításokat kellett végezni. A problémát elsősorban a nyeremény lehetősége jelentette. Ezek voltak az első alkalmak, amikor technikailag komolyabban elkezdtem foglalkozni a flipperekkel.
Aztán, ha jól emlékszem, 1967 környékén leértékelték a lírát. Az importált flipperek ára szinte megduplázódott, és hirtelen luxuscikké váltak. Már nem lehetett ugyanúgy új gépeket vásárolni.
A piacon viszont ott volt egy csomó meglévő flipper. Úgy döntöttünk, hogy ezeket újítjuk fel.
Mit jelentett egy ilyen felújítás?
Eleinte nagyon egyszerű dolgot. Megváltoztattuk a grafikát, a dizájnt és a címet, miközben maga a gép gyakorlatilag változatlan maradt.
Akkor még nem volt mögöttünk komoly tapasztalat. Gépészeti iskolába jártam, de amikor először belenéztem egy flipper belsejébe, fogalmam sem volt róla, hol kezdjem.
Lassan megtanultam. Levelező tanfolyamokon elektromosságot és elektronikát is tanultam, hogy jobban értsem a működésüket.
Az első gépeknél még csak a témát és a grafikát cseréltük. Ettől a gép szinte újnak hatott.
Körülbelül egy évig dolgoztunk így.
De utána már nem elégedtetek meg a grafikák lecserélésével.
Nem. Fokozatosan elkezdtük teljesen átalakítani a játékteret is.
Eleinte továbbra is a piacon megtalálható flipperek alkatrészeit használtuk fel, csak már saját játéktérrel és saját témával.
Közben Bolognában más cégek is elkezdtek különféle flipperalkatrészeket gyártani. Így 1968 vagy 1969 környékére – ha jól emlékszem – eljutottunk oda, hogy már komplett flippergépet tudtunk építeni anélkül, hogy egy meglévő gépet kellett volna alapként felhasználnunk.
Én voltam a technikus. Nekem kellett kidolgoznom, milyen anyagokra van szükség, hogyan készüljön el az elektromos rendszer és a többi műszaki részlet.
És közben még mindig működtettük a bárt.
„Napközben flippereken dolgoztunk, este pedig mentünk a bárba.”
Natale Zaccaria
A feleségek nappal dolgoztak ott, ezért este nekünk kellett átvennünk a helyüket, hogy ők pihenhessenek.
A pajtától a gyártósorig
Hol készültek ezek az első Zaccaria gépek?
Ha valaki Bologna környékén jár, a San Giovanni in Persiceto felé vezető úton még ma is meg lehet találni azt a helyet, ahol minden elkezdődött.
Volt ott egy lakóház és egy gazdasági épület. Ma már szinte az egész összeomlott.
Néha még én is elmegyek oda.
Az az érdekes, hogy a pajtán még mindig láthatók régi flipperek játéktérlapjai. Már kissé megrogytak és lógnak, mert maga az épület is rossz állapotban van.
Ott működött ugyanis a festőrészlegünk.
A pajták eredetileg nyitottak voltak, nekünk pedig szükségünk volt több zárt munkaterületre. A nyitott részek lezárásához régi flipperek játéktérlapjait is felhasználtuk.
Még ma is vannak, akik odamennek és lefényképezik őket emlékbe.
Később viszont már valódi gyártóüzem működött.
Igen. Néhány év után Calderara di Renóba költöztünk, ahol egy új csarnokot építettünk.
Ott már külön részlegeink voltak az előkészítésre, a tesztelésre és a csomagolásra. Addigra már rendes gyártósorunk volt.
Olaszországból a világpiacra
Hogyan jutott el egy bolognai családi vállalkozás odáig, hogy az Egyesült Államokba és más kontinensekre exportáljon?
Kiállításokra és találkozókra jártunk, külföldiek is meglátogattak minket. Sikerült találnunk egy amerikai ügyfelet, aki vállalta, hogy importálja és az Egyesült Államokban értékesíti a gépeinket.
Később Japánba, Ausztráliába és egész Európába is kerültek gépek.
Biztosan más országokba is, de ezekre emlékszem a legjobban.
A játékainkat szerették. Olyannyira, hogy az amerikai gyártóknak is konkurenciát jelentettünk.
A Farfalla kapcsán sokszor hallani azt a történetet, hogy az amerikaiak túl merésznek találták a grafikáját. Valóban így történt?
Nem, nem az amerikaiak voltak.
Úgy emlékszem, vittünk néhány Farfalla gépet Szaúd-Arábiába, vagy valahová a Közel-Keletre, és ott több ruhát kellett rajzolnunk a képen szereplő nőalakra, mert az eredeti grafikát túl merésznek tartották.
De ez nem Amerikából jött. Nem tudom, honnan terjedt el ez a történet.
Lorenzo Rimondini és a Zaccaria-kabinetek
Az arcade kabinetek grafikái legalább annyira emlékezetesek, mint maguk a játékok. Lorenzo Rimondini neve rengeteg Zaccaria gépen előkerül.
Lorenzo volt a grafikusunk. Nagyszerű ember volt, és mindent kézzel készített.
Csodákra volt képes.
Még ma is gyakran eszembe jutnak a munkái. Flipperekhez, videojátékokhoz és kabinetekhez egyaránt dolgozott.
A Crazy Kong kabinet különösen látványos. Még a kis figura – Mario – megjelenése is teljesen más lett.
Igen. Azt hiszem, azért változtattuk meg, hogy elkerüljünk minden esetleges szerzői jogi problémát; ne legyen teljesen azonos az eredetivel.
Figyeltünk erre.
Az eredmény mindenesetre egészen saját karaktert kapott.
Lorenzo az Lorenzo volt.
Licencelt és saját fejlesztésű videojátékok
Amikor licencelt videojátékokat gyártottatok, pontosan mit kaptatok az eredeti jogtulajdonostól? ROM-okat, terveket vagy komplett PCB-ket?
Miután megkötöttük a szükséges szerződéseket, közvetlenül megkaptuk a játékpanelt.
Itt természetesen videojátékokról beszélünk, nem flipperekről.
A játékpanelen kívül megkaptuk azokat az anyagokat is, amelyek alapján elkészíthettük a kabinetet és annak grafikáját. Ezeket a licencszerződés keretében biztosították számunkra.
De közben saját videojátékokat is fejlesztettetek. Ilyen volt például a Quasar.
Létrehoztunk egy hat mérnökből álló csapatot, amely videojátékokat fejlesztett.
A Quasar is így készült, és még több másik játék. Összesen körülbelül egy tucatot készítettünk.
Magát a képernyőn futó játékot teljes egészében ezek a mérnökök hozták létre.
Nem lett mindegyik óriási siker, de a többség jól fogyott.
A Quasar gépeken feltűnik egy név, amelyet sok gyűjtő próbált már megfejteni: Capretti. Ki volt ő?
Dolgozott nekünk egy hölgy ezzel a névvel, de nem műszaki munkakörben.
Nem volt saját cége sem. Nem mérnök vagy technikus volt, hanem más jellegű munkát végzett nekünk, és a közelben lakott.
Őszintén szólva nem emlékszem arra, hogy ezt a címkét a termékeken láttam volna. Lehetséges, hogy ő maga tette rá őket valamiféle aláírásként.
Vagyis nem egy titokzatos külső fejlesztőcéget takar a név.
Nem. Nekünk dolgozott, de nem technikai munkakörben.
A Model Racinggel is együttműködtetek. Voltak más hasonló olasz fejlesztőpartnereitek?
Nem igazán.
A focis játék volt ilyen közös munka.
Akkoriban Olaszországban a Model Racing foglalkozott ilyen fejlesztéssel; más cégek inkább külföldről vásárolták a játékokat.
Ez a Model Racinggel közös projekt kivétel volt.
A Tron európai története
Melyik piac volt különösen fontos számotokra külföldön?
Angliába sok kabinetet szállítottunk.
Volt ott egy barátunk, aki egy nagyon nagy angol vállalat igazgatójaként dolgozott. Rajta keresztül sok videojáték-kabinetet és flippert adtunk el.
A konkrét játékcímekre már nem emlékszem.
Viszont a Midway számára is gyártottunk egy sorozatot, amelyet Európában forgalmaztak.
A Tronra gondolsz.
Pontosan.
Az európai Tron kabinet ma is nagyon ismert a gyűjtők között.
Jó kapcsolatunk volt a Midwayjel. A videojátékok révén az egész világon voltak kapcsolataink, és tőlük is importáltunk játékokat.
Így jött az ötlet, hogy mi gyártsuk nekik az európai Tron-sorozatot.
Nem volt hatalmas sorozat. Úgy emlékszem, nagyjából 200–300 darabot készítettünk Németország, Anglia és Franciaország számára.
Az amerikai gyártáshoz képest ez kevés volt.
Igen. Nem tudom, miért szerepelt gyengébben Európában.
Talán maga a film sem volt akkor annyira sikeres. Csak néhány évvel később kapta meg igazán az elismerést.
A Zaccaria-korszak vége
A régi katalógusok szerencsére fennmaradtak. Mi történt viszont a többi dokumentációval, például az árlistákkal?
Nagyjából ez maradt meg.
Amikor a vállalkozás befejezte a működését, és abbahagytuk a flipperek és a többi gép gyártását, számunkra lezárult az a világ.
A vállalkozás fő profilja mindig a flipperek fejlesztése és gyártása volt.
A történetünk megmaradt, de sok minden más elveszett.
Próbáltátok folytatni a flippergyártást?
Készítettünk még két-három modellt, de végül feladtuk.
Kívülről könnyűnek tűnhet újraindítani egy ilyen gyártást, de ha valaki megpróbálná, hamar rájönne, hogy egyáltalán nem az. Rengeteg munkára van szükség ahhoz, hogy a végén valóban eladható termék legyen belőle.
Végül nem maradt más választásunk, mint feladni, és átengedni a gyártást az amerikaiaknak.
Ha mi akartuk volna folytatni, gyakorlatilag mindent újra fel kellett volna építenünk. Ehhez azonban hatalmas beruházások kellettek volna.
Nem tudtuk megtenni.
Ez mikor történt?
1985-ben.
Vagyis nem egyszerűen úgy döntöttetek, hogy abbahagyjátok. Inkább rákényszerültetek.
Pontosan.
Pinball Champ: a legnagyobb siker
Ha egyetlen flippert kellene kiemelned, melyik volt a Zaccaria legnagyobb sikere?
A Pinball Champ.
Nem a Star God?
Nem. A Pinball Champ.
Öt-hat hónappal az eredeti gyártás után újra kellett készítenünk egy teljes sorozatot, mert újabb adag gépet rendeltek belőle.
Ez volt az első flipperünk, amely beszédet használt, és hatalmas sikert aratott.
Tulajdonképpen két gyártási sorozata volt. Pinball Champ ’82 volt, Pinball Champ ’83 viszont nem létezett – egyszerűen újra gyártásba vettük ugyanazt a modellt.
Egyszerűen akkora volt rá a kereslet, hogy érdemes volt újragyártani.
Mekkora sorozatról beszélünk?
Általában egy modellből körülbelül három-négyezer darabot készítettünk.
A Pinball Champ esetében szerintem átléptük az ötezret.
„Egy modellből általában három-négyezer darab készült. A Pinball Champból szerintem több mint ötezer.”
Natale Zaccaria
A beszédfunkció megvalósítása akkoriban mennyire volt bonyolult?
Még most is emlékszem, milyen kaland volt megoldani.
A szükséges alkatrészek már léteztek. A hangot nem kazettáról játszottuk le; minden chipeken volt tárolva.
A beszédminták elkészítésével szakemberek foglalkoztak. Kétszer is elmentem Nizzába, ahol két-három napig dolgoztunk velük az egészen.
A cég neve most nem jut eszembe.
A megoldás viszont bevált, mert később sem hagytátok el.
Igen. Utána az összes következő modellünkben volt beszéd.
Crazy Kong, Puckman és az „unofficial” kérdés
Ha már Crazy Kong: a Zaccaria körül sokszor előkerül az „unofficial” vagy bootleg kifejezés. Mi volt a helyzet az olyan játékokkal, mint a Puckman, a Crazy Kong vagy a Comidar?
Mindig próbáltunk törvényesen működni.
A Zaccaria Brothers nem egy olyan apró cég volt, amely egyszerűen eltűnhetett volna, ha probléma adódik.
Az általunk forgalmazott játékokat szabályosan importáltuk attól a beszállítótól, amely a játékot készítette.
A Crazy Kong esetében például a játékpanel máshonnan érkezett, ti pedig kabinetet készítettetek hozzá. Emiatt gondolják néhányan, hogy maga a gép „nem hivatalos”.
Ettől még a játék hivatalos forrásból érkezett hozzánk.
A játék valódi értéke nem a kabinetben volt, hanem a játékpanelben.
És közben a kabinet teljesen saját karaktert kapott. A Crazy Kong mellett a Puckman kabinet is mára nagyon jellegzetes Zaccaria-darab lett.
Igen, rengeteget készítettünk belőlük.
Sikeresek voltak.
A Comidarra emlékszel? Az eredeti játék az Amidar. Apró pontokat kell összegyűjteni, és ha körbezársz egy területet, az kiszíneződik.
Nem igazán emlékszem rá.
Nagyjából 1981–82 környéke.
Az már nagyon régen volt…
Kaput nyitni a múlt felé
A beszélgetés végén Natale Zaccaria számára talán nem is valamelyik konkrét gép a legfontosabb, hanem az, hogy ennek az időszaknak az emlékei fennmaradjanak.
Amikor az interjú készítője megjegyzi, hogy szeretnék a fiatalabb generációkkal is megismertetni ezt a világot, Natale válasza egyszerű:
„Ez jó dolog. Büszkeséggel tölt el minket, amikor hozzátok hasonló emberek kaput nyitnak a múlt felé, és megmutatják mindazt, ami hozzá tartozik.”
Natale Zaccaria
Talán nehéz ennél jobban összefoglalni, miért érdemes újra és újra elővenni ezeket a történeteket. A játéktermek gépei ma már gyűjteményekben, múzeumokban vagy néha egy omladozó bolognai pajta falán élnek tovább – de mögöttük emberek, műhelyek, kísérletek és rengeteg kézi munka állt.
És a Zaccaria esetében az egész valóban egy bárban álló flipperrel kezdődött.